Miért beszélünk egyáltalán a megelőzésről?

Sok szülő akkor kér segítséget, amikor már valami nagyon látványosan nem működik. Pedig a gyermekek fejlődése nem egyik napról a másikra „csúszik el”, nagyon sok apró figyelemfelkeltő jelet jelenik meg, ha nyitottak vagyunk rájuk.

A megelőzés – vagy más néven prevenció – azt jelenti, hogy időről időre ránézünk a gyermek fejlődésére, akkor is, amikor még „nincs baj”. Tesszük ezt azért, hogy szükség esetén időben tudjuk támogatni a gyermeket és a családot egyaránt.

Minél kisebb egy gyermek, annál kevesebbet várunk el tőle. Éppen ezért a korai életkorban (0-3 éves kor között) van a legnagyobb tere annak, hogy finoman, stresszmentesen segítsünk.

Szakemberként gyakran tapasztalom, hogy egy-egy szűrés során elég néhány apróbb tanács pl.: környezetalakítás, több idő a szabad levegőn, több szabad játék, kevesebb „kütyü”, egy kis torna - és máris sok minden gördülékenyebben halad.

Viszont ahogy az előbb is említettem, ez az egész sokkal könnyebb akkor, amikor még „időben vagyunk” és nem halmozódnak több területen a különböző elakadások.

„Nem túlzás ez egy kicsit?” – gyakori szülői kérdés

Teljesen megértem, ha ez a kérdés megfogalmazódik benned.

Viszont kérlek arra gondolj, hogy felelős szülőként figyelsz. Figyeled a gyermeked, kérdezel, és mersz időben segítséget kérni.

Ha szülőként tartós bizonytalanságot érzel, ha valami újra és újra „szemet szúr”, akkor az már önmagában elég ok arra, hogy ránézzetek együtt egy szakemberrel. Inkább menjetek el felmérésre kétszer „feleslegesen”, mint egyszer későn.

Mit jelent a megelőzés a gyakorlatban?

A prevenció egy figyelmes, jelenlévő szemlélet, amely segít időben észrevenni azokat az apró jeleket, amelyek arra utalnak, hogy érdemes itt-ott megtámogatni gyermeked fejlődését.

Egészen pici korban ezek a jelek nagyon gyakran a mozgásban jelennek meg.

Előfordulhat például, hogy egy baba nehezen viseli a hason fekvést; mindig ugyanarra néz, egyik kezével többször nyúl; kimarad a kúszás vagy a mászás; esetleg a fejlődése feltűnően lassú vagy épp túl gyors, mintha fontos lépcsőfokokat szeretne kihagyni.

Ezek önmagukban még nem jelentenek problémát, de fontos jelzések lehetnek arra, hogy érdemes ránézni!

Óvodás korban a jelek már a mindennapokban is megjelenhetnek: gyakori elesések, bizonytalan egyensúly, a biciklizés vagy a mászókázás kerülése; túlzott nyugtalanság, folytonos izgés-mozgás-pörgés-forgás; a rajzolás elutasítása vagy a figyelem szétszórtsága.

Ezek a jelzések gyakran összefüggnek a korábbi mozgásos tapasztalatokkal, az idegrendszer érésével. Ilyenkor 1-1 felmérés során már az a feladatunk, hogy időben észrevegyük, ha a gyermeknek több támogatásra van szüksége. Legyen az akár az egyensúly, a testtudat, a figyelem vagy az önszabályozás területén.

A prevenció lényege tehát minden életkorban ugyanaz:

Szülőként észrevenni, kérdezni, és még időben szakemberhez fordulni.

A szakember oldaláról pedig a cél az, hogy segítse és vezesse a családot és a gyermeket a lehető legegyszerűbb, játékos módon, könnyedén beillesztve a támogatást a mindennapokba.